Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tornallyay Éva művészettörténész írása

2012.01.16

 

  Vecsei László Ezékiel termékeny festői pályája hosszú utat járt be, festményein a 24 év alatt kiforrott témák és technikák sokszínűségét figyelhetjük meg. Elképesztő az a kifejezési és alkotási vágy, ami Vecsei életét kitölti, és ami erőt ad neki, hogy képes legyen festészetét mindig megújítani. Azt hiszem az újítás, az invenció a kulcsszó, ami legjobban jellemzi művészetét. Nem követ trendeket, irányzatokat, hanem az egyetemes időhöz, érzésekhez alkalmazkodik, amelyek tükröződnek saját belső világának képi vetületein. Festményei tele vannak élettel. Legtöbbször még a tárgyakat is organikus testként érzékeljük a színek, formák és a megcsillanó fények hatására.

Vecsei festészetének visszatérő motívuma a lélekhajó. A hajó, bárka, mint szimbólum, az irodalomban már régóta jelen van, a képzőművészetben azonban eddig nem találkozhattunk vele ennyire hangsúlyosan, mint Vecsei képein, ahol nyomon követhetjük a lélekhajó sorsát a születéstől a partra érkezésig. A lélekhajók a víz mélyén születnek, kovácsolódnak, ahol a gépezet részei (ékek, csavarok) élőlényként kapaszkodnak beléjük, tartják vissza őket. A lélekhajóknak az élet tengerén kell helytállniuk, küzdeniük az út során. A monokróm felületekbe ők visznek mozgalmasságot, vitalitást. A bárkák éles vonalai, hegyes orruk szöges ellentétben állnak a többi tengeri alakzat tompaságával, hajlékonyságával.
Ez a kontraszt már a „Lélekhajó születése” című képen is megfigyelhető, ami egyben a festői munkának, az értékteremtésnek a megfogalmazása: a homokkő-szerű anyagból hófehér márványhajó készül. Míg a homokkövet kifújja a szél vagy elmossa a víz, a márvány az a nemes anyag, amit az építészetben minden korban használtak, és időtállósága miatt ma is csodálhatjuk a márványból készült műveket. Vecsei képe azt sugallja, hogy nem tudhatjuk miből lesz értékes mű, bármilyen közegből érkezhet az egyedi, újító művész.
Az „Ararát 4” című kép már a másik végletet, a megérkezést mutatja. Noé bárkáját szimbolizálja, amikor partot ér az Ararát hegyén. Talán ez a kép a legharmonikusabb ebben a témában: az óriásira nagyított szoborszerű hullámok felemelik a lélekhajót.
Akárcsak a lélekhajókon, az „Illúziók” képein is sok a nyugtalanságot keltő ábrázolás. A „Fúró”, tárgyi mivoltát levetve, hús-vér indákból, ágakból épül fel. Egyszerre önmaga és mások ellensége, a pusztítás mintaképe. Meglepő a kép témája, naturalizmusa és színhasználata, a festő kilép kedvelt pasztell színeinek sorából. Az „Illúziók” felébreszti a fantáziavilágot és arra késztet bennünket, befogadó-olvasókat, nézőket, hogy a formák sokaságában megpróbáljunk eligazodni, rendet teremteni.
A „Konstruktív érzések” képein már kevesebb az ismerős forma, az absztrakt kifejezés dominál. Eltűnik a tengeri, víz alatti világ és helyébe az éteri térben lebegő molekulák és geometriai testek lépnek. A festő képeire jellemző mozgalmasság és vitalitás azonban megmarad.
A „Kiszerkesztve” sorozat molekulái, a lélek szövevényei kifeszülnek a térben, végtelen életerő rejlik bennük és egyben a determináltság hordozói, hiszen egymásba kapcsolódó szerkezetükből kitörni nem tudnak. Ezzel a sorozattal Vecsei azokra a tehetséges és kitartó kortárs festőkre utal, akiknek a műértő és műélvező közönség rétege nagyon szűk, mert hozzá hasonlóan nem hódolnak be a közízlésnek, nem adják fel egyéniségüket. Számukra a népszerűségnél mindig fontosabb a művészeti szabadság. Vecsei is csak így tud alkotni, és így válnak művei igaz értékek hordozóivá.
A „Redukált elemek” képein Vecsei már csak körvonalakkal érzékelteti a formákat. A férfi és női szimbólumok lélekhajóként, madár alakban vagy emberi testként jelennek meg. A festő ezekkel az egyszerű vonalakkal és homogén színfoltokkal is ki tud fejezni mély érzelmeket, egy közösség összetartozását, vagy két ember testi és lelki kapcsolatát. A kötődés, a játékosság és a testiség egyaránt megjelenik a képeken. Az érzelmi kötődés szép példája a „Ha elhagysz, veled mehetek?” c. kép, ahol az egyik lélekhajó elúszik a másik mellett, azonban az továbbra is ragaszkodik hozzá. A madárpár tánca, szárnyuk egymásba fonódása önfeledt vidámságot, a „Vehemens” alakjai a testi vonzódást érzékeltetik.
Ilyen sok téma és színvilág után Vecsei az „OSB világot” tárja elénk. Ezeken a képeken ismét sok újdonsággal találkozhatunk. Az OSB tábla textúrája az egymás feletti rétegekkel és faszilánkokkal lehetőséget ad a festőnek az újabb kísérletezésre, a három dimenzió látszatának elérésére. Itt a forma, a sok kis szilánk adott, a festő a színek segítségével hoz létre más és más képi hatást.
Művészete mindig képes megújulni…
Ebben a katalógusban, ami bár a művész alkotásainak töredékét tartalmazza csupán, megtalálják Vecsei László Ezékiel művészetének legfontosabb motívumait, amiken keresztül feltárul, hogy hogyan látja a világot és saját művész-sorsát. Biztos vagyok benne, hogy festményei mindig hatással lesznek majd valakire és mindig rájuk talál majd valaki, aki gyönyörködni fog bennük. Művészetében mindenki megtalálhatja a személyre szóló üzenetet.
 
 
2011. július 30.
 
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.