Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szemtévesztő szemfényvesztők

2017.03.02

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaink!
 
Nagy szeretettel és tisztelettel köszöntöm Önöket, Benneteket Vecsei László Ezékiel Szemtévesztő Szemfényvesztők c. kiállításának megnyitóján.
Nem először ér az a megtiszteltetés, hogy a Flesch Központ igazgatójaként megnyithatom Laci kiállítását. Éppen ezért azt gondolom, hogy a jelenlevőknek nem igazán kell bemutatnom, méltatnom Vecsei László Ezékielt, aki immáron harminc éve dolgozik főfoglalkozású képzőművészként Újrónafőn, és kápráztatja el a művészetet kedvelő közönséget itt, Mosonmagyaróváron is. Ezékiel mutatott már be misztikus földöntúli szimbólumokat a Lélekhajók című tárlatában, de erotikus képeivel, madarakat ábrázoló alkotásaival, a Küzdelmek című tárlatában pedig emberi tulajdonságokkal felruházott állatszerű lényekkel találkozhatott a közönség.
Nem egészen két évvel ezelőtt Laci kiállításának megnyitóján- még a Fehér Ló Közösségi Házban - azt említettem, hogy az akkori kiállítást a kényszer szülte, de szerintem már nem bánja az alkotó, hogy a papírhoz nyúlt.  Valamint azt, hogy az új alapanyag, a hullámkarton segítségével próbálja meglovagolni a hullámvölgyből feltörekvő hullámhegyet. Az akkor felsorakoztatott és bemutatandó művek egy átmenet egy szebb és termékenyebb jövő felé, amely akár egy új korszak, új ciklus kezdete is lehet.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaink a mai kiállítás megnyitó ezen új és termékeny ciklus bemutatója!
Több mint 25 alkotást állítottunk ki, mindezt úgy, hogy az egész intézmény szabad falfelületeit felhasználtuk.
László mostani kiállításának már a címe is titkokat rejt: „Szemtévesztő Szemfényvesztők.”
A művész így ír legújabb tárlatáról: „Gyermekkorom nagy élményei közé tartozott Rodolfo mester bűvészetének morzsáit felcsipegetni. Sok kis trükköt tanultam meg a tv műsora nyomán, amit a szűk környezetem, és nővéreim baráti körének szórakoztatására használtam fel. Szemtévesztő szemfényvesztő kollázsaim létrehívásában a hajdani nagymester volt az első motiválóm. Talán 10 éve annak, hogy megismertem Maurits Cornelis Escher munkásságát is, azóta érlelődött bennem a gondolat, hogy festőművészként miként tudnám konstruktív folyamatomba integrálni a szintén megtévesztésen alapuló nagy vizuális élményt nyújtó törekvéseit, illetve saját kútfőből nyert újabb bűvészmutatványokat felmutatni.”
A Szemtévesztő Szemfényvesztő című új ciklusában a művész hullámkartonok felületére szerkesztett különböző, a levegőben lebegtetett térelemeket, ahol a párhuzamosság megtartása lett a jellemző. Az így kialakított térelemek kelthetik fel a nézőben a harmadik dimenzió illúzióját. A hátterek és a felületeknek egy része is olajfestékkel készültek. Az alkotásokon azonban már első ránézésre is hangsúlyos a kartonnak az alapszíne. Ezékiel ezekre a kartonlapokra húzott kiemelő kontúrvonalakat. A körülhatároló metszésekkel és a papírfelületek lenyúzásával előkerülő hullámok további mélységérzetet és egységet hozó színhatást eredményeznek. Nagyon harsány, tónusos, olykor neon színekkel öntapadó anyagokat ragasztott a kiszerkesztett elemek oldalaira. És – ahogy a művész fogalmaz tárlatáról – így a szemtévesztést automatikusan követi a szemfényvesztés érzete. Mindennek a káprázatnak az alapja az elterelés és a megtévesztés.
Bármilyen kép feldolgozásához, a látvány felfogásához és értelmezéséhez vizuális percepciós rendszerünket használjuk. A látottak értelmezéséhez kétféle típusú információ szükséges: mik az ábrázolt elemek, és hogyan helyezkednek el a térben egymáshoz képest.
Az előbbit piktografikus, míg az utóbbit a kép sztereografikus elemeinek nevezzük. Ezeket az információkat az agyunk dolgozza fel, tehát az, hogy a kép mit ábrázol, ott áll össze.
Nem a szemünkkel látunk ebben az értelemben, hanem az agyunkkal.
Ha az információk ellentmondásmentesek, a képről rendkívül gyorsan képesek vagyunk egyértelmű interpretációt alkotni. Mondhatnánk: odanézünk és látjuk.
Azonban ha a piktografikus vagy a sztereografikus információk valamelyike ellentmondásos, az egész képről képtelenek vagyunk egyértelmű térbeli modellt alkotni. Ilyenek a kétértelmű ábrák és a lehetetlen alakzatok. Ilyen lehetetlen tárgyakkal, kollázsokkal operál, megtéveszt és játszik az alkotó.  
“A meggyőző lehetetlen mindig jobb, mint a nem meggyőző lehetséges.”  (Arisztotelész)
A lehetetlen tárgy olyan kétdimenziós ábrázolás, amely háromdimenziós tárgy vagy helyzet reprezentációjának tűnik, de a térbeli információk ellentmondásosak, vagy a kép elemei olyan kombinációban szerepelnek, ahogy tapasztalatunk szerint nem fordulhatnak elő a valóságban. Azt is mondhatjuk, hogy ha ábrázoláskor a tér logikáját figyelmen kívül hagyjuk, lehetetlen alakzathoz jutunk.
A legtöbb lehetetlen kocka, háromszög, tárgy ránézésre nem nyújt kellemes látványt. Próbáljuk felfogni, és értelmezni a beérkező információkat, mégsem tudjuk a tárgyat gondolatban rekonstruálni az egymásnak ellentmondó térinformációk miatt. A kép csak akkor tárja elénk a lehetetlen valóságot finom és meggyőző módon, ha kellő érzékkel mossuk össze a valós és valótlan elemeket, elterelve figyelmünket a szembeötlő ellentmondásokról. László mindezt nemcsak művészként, de bűvészként is zseniálisan tárja elénk.
Laci a tér logikájával játszadozik és kalauzol el minket a fizikai világ tárgyai között, amelyek figyelmen kívül hagyása, illetve önkényes megváltoztatása ellentmondásokat, vizuális illúziókat eredményez.
Tehát Hölgyeim és Uraim! Vecsei Lacit idézve ajánlom önöknek a kiállítást:

„Kérem, nagyon figyeljenek, mert csalok, hisz nálam minden csak illúzió!”  

 

A mappában található képek előnézete Szemtévesztő szemfényvesztők

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.