Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kocka, mint origó

2018.12.20

 

 

 

A kocka, mint origó - Gondolatok Vecsei László Ezékiel grafikái elé

 

A kiállításra való készülésem egy adott pontján vallomásra kényszerítettem az alkotót, aki a következőket írta nekem a most bemutatásra kerülő munkái kapcsán:

A Kocka, mint origó című kiállításom képeit játékosságom hozta létre. Eljátszottam a gondolattal, hogy mit tudnék teremteni egy méhsejt vonalrajzból kiindulva? Első lépésként azonnal átrajzoltam, és felülnézeti kocka lett belőle. Innentől fogva elszabadult bennem egy lázas, de mindvégig játékosnak nevezhető folyamat, ami a mai napig tart!

Még ebben az egészen rövid szövegben is van jó néhány olyan kifejezés, ami alkalmas a művészi szándék tetten érésére. Olyanokra gondolok, mint a játékosság, teremtés, átrajzolás, folyamat, amik kiegészülve a lázas jelzővel, egy dinamikusan és organikusan alakuló, folyamatosan változó alkotói attitűdről szólnak.

A kiállítás találó címe is használható támpont az értelmezési folyamat során.

A kocka az az origó, az a kiindulópont, az a látszólag világos séma, esetleg norma, amelyre a kiállított grafikák mondanivalója, egy meghatározott belső logika mentén, ráfeszül. A kubus szilárdsága és stabilitása révén lehet zárt és körülhatároló, óvó-védelmező forma, mely épületeket, építményeket, várakat, bástyákat formáz, vagy sakkfigurákat, építőelemeket, Rubik kockát idéz. De kibonthatósága, darabolhatósága, sokszorozhatósága révén lehet nyitott is, labirintusszerűen áttetsző és mégsem átjárható, konstrukciókat, szerkezeteket, alaprajzokat idéző.

Miközben a kocka valóságos háromdimenziós formájában kézzelfogható, jól meg- és felfogható test, kétdimenziós, azaz ábrázolt formájában csak illúziókeltésre különösen alkalmas tárgy, azaz vizuális paradoxon.

A reneszánsz dobozterek, a mindenkori kazettás mennyezetek és sakktáblamintás kövezetek, a perspektívaábrázolás iskolapéldái, olyan művészettörténeti toposzok, melyek a művész kezén keresztül a néző szemét hivatottak megtéveszteni, becsapni. Nem létező mögöttes, fölöttes terek felidézésére hivatottak, melyeket a néző vizuális képessége generál és fantáziája elevenít meg.

László Ezékiel érzékenyen, líraian színezett akvarellsorozata néha  a kocka „egyértelmű arcát” antropomorfizálja és az emberi valóság, a bonyolult összefüggések, finom egyensúlyok és kilengések modellezésére alkalmazza. Ilyen alkotásai a Família, a Kilengő, a Hódolók, a Vetekedők, a Viszony, a Távolodás.

Más munkákon a kocka ismertebb, elvontan-geometrikus, játékosabb oldaláról mutatkozik meg. Vizuális paradoxon lehetőségeket lebegtetve invitál a feladványmegfejtésre, esetleg a puszta önfeledt gyönyörködésre. Ilyenek pl. a Szerkezet akvarellsorozat darabjai.

A Boldogság kékmadarai sorozat néhány darabján a hidegkék színű, kockákból rótt, madárfejű harcias gépszörnyek fenyegetően feszülnek egymásnak, ironikusan reflektálva a megtévesztő címre. Ezek a munkák akaratlanul is elém idézik M.C. Escher kiváló holland grafikus zuhanórepülésben ábrázolt hal-madarainak fenyegető képét, illetve ennek a mesternek a munkásságát, aki a hagyományos logikától eltávolodó úttörő vizuális konstrukciói révén akár az itt kiállított munkák elődjének is tekinthető.

László Ezékiel alkotásain sajátos architektúrák jelennek meg, stilizált-szimbolikus, egyértelmű képelemek, melyek a lényegre koncentrálva hordozzák a játékosság köntösébe bújtatott művészi mondanivalót.

A most kiállításra került sorozat, – ami katalógus formájában is kézbe vehető – az alkotó legfrissebb munkáiból nyújt szűk, ám annál reprezentatívabb válogatást. (A teljes sorozat közelít a 200 darabhoz.)

A rend cukormázába bújtatott rendhagyó grafikák és kollázsok egyszerre gyönyörködtetnek, szórakoztatnak, elgondolkodtatnak. Kívánom, hogy mindenki megtalálja a „gondolatképek” között a hangulatához, egyéniségéhez illő vizuális telitalálatokat.

 

Elhangzott: Mosonmagyaróváron, 2018. december 17-én a Fehér Lóban.

Pápai Emese

művészettörténész

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.