Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kisbodaknak adományozott állandó kiállítás

 

Vecsei László Ezékiel festőművész állandó kiállításának ünnepélyes átadója és megnyitója

2018. augusztus 4. 15 óra

3. Kisbodaki Kemencenap

 

                    Hölgyeim és Uraim! Kedves Vendégeink!

             Kemencenapunk egyik fénypontjához érkeztünk

Sok szeretettel köszöntöm Önöket Vecsei László Ezékiel állandó kiállítása átadóján és megnyitóján itt a kisbodaki Közösségi Házban.

Községünk a Duna ölelésében fekszik. Akár északról, akár keletről vagy délről, mindig a Dunáról fúj a szél, ahogy az énekben is hallhatták. Ha hideget hoz, kevésbé, ha enyhülést, ami ma is jó lenne, akkor jobban, de szeretjük, mert a Dunáról fúj, és a Duna a mienk.

  Így vagyunk ezzel Vecsei László Ezékiel festőművész esetében is. Vannak tájképei, csendéletei, amelyek mindenki számára érthetőek, mindenki csodálja őket. De vannak elvont, absztrakt, illúziók szülte képei, melyeket kevésbé értünk, de szeretjük. Mert Vecsei László Ezékiel, ő a mienk. Kisbodakon született. Az egész falu Ezekiel Lacinak hívta már az édesapját is. Rá is rámaradt ez a név. Miért? Pár évvel ezelőtt Tóth Miki jóvoltából láthatták kiállítva a Vecsei család családfáját. Nagyon terjedelmes család, szinte alig van bodaki, aki felmenői révén ne tartozna bele. Sok volt a hasonló keresztnév is. Józsefek, Jánosok, Lajosok és Lászlók között valahogy különbséget kellett tenni. Volt akit foglalkozása alapján különböztettek meg, így született az Ács-Vecsei, vagy a Gátőr-Vecsei elnevezés. Laciék nagyapja faluhelyen szokatlan keresztnevéről, az Ezékiel névről kapták a megkülönböztető nevet. Laci ezt a nevet viseli is büszkén.

  Ha Vecsei László Ezékiel nem a miénk lenne, akkor ma csak annyit tudhatnánk róla, ami honlapján, vagy más internetes honlapokon olvasható róla.

Kisbodakon született, 1955-ben, önképzéssel lett festőművész.

1987 óta szabadfoglalkozású képzőművész. Újrónafőn él, saját műtermében alkot, galériája előzetes bejelentés után látogatható.

A természetelvű festészetből készíti műveit.

A mikro- és makrovilág viszonya, hasonlatossága érdekli, képein megtalálhatók a szürrealizmus nyomelemei.

Az olajtechnika számos lehetőségét felhasználva fogalmazza meg a kő-kavics és az ember szimbolikáját.

Grafikáit pasztellel, tussal és ceruzával készíti.

Művei a Hanság múzeumban, közintézményekben, hazai és külföldi magángyűjteményekben találhatók.

1989-től rendez önálló kiállításokat. Közel 31 év főfoglalkozása alatt kiállította alkotásait Budapesten a Liget Hotelben valamint a Kongresszusi Központban, Győrben a Bartók Béla Megyei Művelődési Központban, a Kazinczy gimnáziumba és a Galgóczi Erzsébet Városi Könyvtár galériájában, Mosonmagyaróváron a Huszár Gál Városi Könyvtárban, a Flesch Károly Városi Művelődési Központban és a Fehér Ló Közösségi Házban. A belföldi városok közül kiállított még Csornán, Kapuváron, Komáromban, Ajkán, Pápán, Miskolcon és Pécsett. A környező települések közül fogadta már tárlatát Levél, Bezenye, Mosonszentmiklós, Lipót, Püski, Jánossomorja is. Németországban Altstadtban, Auszriában Bécsben, Csehországban Prágában, Szlovákiában Pozsonyban csodálhatták meg képeit.

Legemlékezetesebb kiállításai voltak a „Visszapillantó” (2009), „Asztrális görbületek” (2009), „Lélekhajók” (2011), „Illúziókon túl”, „Kő kövön”, Szerelmes városok” (2012), „Hullámokon” (2015) és 2017-ben a „Szemtévesztő szemfényvesztők”.

Munkája elismeréséül számos díjat kapott. 1996-ban „In Memoriam 56” országos pályázat különdíját, 2009-ben Fertődön a Megyei Őszi Tárlat díját. 2004-ben Mosonmagyaróváron kimagasló rajz szakkörvezető tevékenységéért a Magyar Kultúra Kitüntetettje lett. 2007-ben a mosonmagyaróvári Lions Club elismerését kapta több évi kiemelkedő karitatív támogatásért. 2017-ben a Moson Megyei Tárlaton a Mosonmagyaróvár Kistérségi Társulás Díját nyerte el. Gratulálunk az elismerésekhez!

De Vecsei László Ezékiel a mienk, s ennél többet is tudunk róla. Például azt, hogy bár Kisbodakon született, családjával még gyermekkorában elköltözött innen, s kisebb kitérő után Újrónafőn telepedett le. Laci és két nővére, Jolán és Piroska ma is szívesen látogatnak haza, rendezvényeink, falunapjaink állandó résztvevői. Szülőfalujával való kapcsolata az idei évben több szempontból jubilál.

20 évvel ezelőtt, 1998 augusztusában hívta meg az akkori faluvezetés, hogy állítsa ki képeit a falunapon. Ezzel egy szép hagyomány vette kezdetét: Laci és családja szinte valamennyi kisbodaki falunap állandó résztvevője, szereplője lett. 2006-ban aztán állandó kiállítás nyílt az új közösségi ház galériáján.

10 évvel ezelőtt újabb együttműködés vette kezdetét: elindult a nagy sikerű, egyre több diákot vonzó „Kisbodaki rajz és élménytábor”. Az öt nap alatt öt különböző technikával ismerkedhettek meg a gyerekek Laci türelmes szakmai vezetése alatt. Az élmény – részt a kisbodakiak biztosították. Voltak csónakázni, medencében fürdeni, kitömött állatokat, egzotikus madarakat, szép kerteket megnézni. Megismerkedhettek a kosárfonás fortélyaival, lovaskocsis utazás, pónilovaglás, pizzasütés és evés, fafaragás, agyagozás, népi tánc, pecázás, játékos vetélkedő is szerepelt a programban. Megismerkedhettek Kisbodak nevezetességeivel, néphagyományaival, népdalaival is. A régi táborozók közül többen visszajárnak, van aki családjával tér vissza hozzánk. Nem titkolt célunk volt – a rajzkészség fejlesztésén túl – megismertetni kis falunkat, az itteni emberek életét, vendégszeretetét minél több fiatallal, s hogy vigyék el jó hírünket családjaikba, barátaik, ismerőseik közé.

10 év tapasztalata is mutatja, hogy a tábor elérte célját. Köszönjük ezt nektek, elsősorban neked Laci! Köszönjük kedves feleségednek, Zsuzsának is, aki segítőivel együtt biztosította a hátteret a tábor zavartalan lebonyolításához. Köszönjük a 10 évet és reméljük a továbbiakat!

Az idei jubileumi évben Vecsei László Ezékiel szeretné még szorosabbra fűzni kapcsolatát szülőfalujával. A 2006 óta itt lévő állandó kiállítása anyagát községünknek adományozza. Megkérlek Laci, mondd el, mi késztetett Téged erre a nagylelkű ajánlatra.

Bán Elvira Kisbodak alpolgármestere

Nagy szeretettel köszöntöm a kisbodakiakat, az elszármazottakat, a meghívott vendégeket, és Timár Gábor Polgármester Urat, Bán Elvira Alpolgármestert!

Köszönöm a kedves fogadtatást! Elsőként, Bán Elvira kérdésére válaszolnék, hogy miért is ajándékozom szülőfalumnak ezt a kiállítást.
Röviden, mert hálás vagyok a sorsnak, hogy ide születhettem, a Szabadság utca 20 szám alatt.
Bővebben, mert mindig sok szeretetet kaptam Tőletek, amikor csak hazalátogattam. Aztán azért is, mert alkotásaim gyűjtésével támogattátok törekvéseimet. Művészeti katalógusaim mecénásai közt is többen szerepeltek, ezért neveitek még sokáig olvashatóak lesznek. Ősszel egy újabb album kiadását tervezem. Mert az én művészetem is hasonlatos a botló fűzfához: „Ha lebotolják, újra kihajt”.
Bizonyára, feltettétek magatokban azt a kérdést, miért éppen ezeket az olajfestményeket ajándékozom a szülőfalumnak?
Mert közvetlenül a Dunához, Kisbodakhoz köthető élményekből merített gondolatokat tartalmaznak.
Indirekt módon, de rólunk szólnak.
Pár gondolatot szeretnék megosztani veletek a kiállított képeimről.
 
Hajdani realista ábrázolásaimról leválva indítottam útjára Kő kövön c. ciklusomat. A Duna által simára koptatott kavicsok segítségével meséltem el emberi történéseket, mutattam fel jellemeket, jellemteleneket. Kőnek, embernek hasonló a sorsa. A maguk valóságában csupán látszatra statikusak, és aligha vannak nyugalmi helyzetben.
A víz, szél, hideg, meleg hatására a sziklatömbök erodálódnak. Részeik a Duna medrében sodródva súrlódnak, kopnak, változó terepviszonyoktól, egymástól, majd vetődnek időnként partra. Az emberek pedig összeütközésbe kerülnek a természettel és egymással, az élettérért való küzdelmeik során.

 Három képemen, kopott uszadék fákból emeltem objektumokat, minket elválasztó kerítéseket, mert láttam, sokan cselekszenek hasonlóképpen. Talán azért, mert így rejtve marad előttünk, ki mennyire gazdag, vagy szegény.
     A Morfogenezis című sorozatommal, születés, és kifejlődés misztériumába vezetlek be benneteket. Az állati, és emberi mimikri, azaz álcázás képességébe. Ezeken a képeken fényben rejtőzködő törekvő formákat láttok.
     A sarokkő c. képem, pedig arra figyelmeztet, ne vessük el Őt, mint a bibliai idők építői, mert képtelenek leszünk nélküle lelki épülésre.

Akár hányszor itt vagyok, mindig csak azt látom, hogy Kisbodak egyre épül, csinosodik, szépül. Bizonyosan azért, mert erős bennetek az összetartozás érzése!
Ezt az érzést szeretném képeimmel erősíteni. Nagy öröm számomra, amiért adhatok, és köszönöm, hogy elfogadjátok!

Vecsei László Ezékiel

 

Köszönöm Vecsei László Ezékiel nagylelkű adományát, szülőfalujához való hűségét. Ezután is mindig várjuk haza kedves családjával együtt! Munkájához további testi-lelki erőt, jó egészséget kívánok!

Timár Gábor Kisbodak polgármestere

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.