Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Illúziókon is túl

2012.01.15

 

 
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
 
Nagy öröm számomra, hogy itt lehetek és megnyithatom ezt a csodálatos kiállítást!
A mostani kiállítás az elmúlt 5 év munkáját öleli fel, akad közöttük olyan friss mű is, ami idén nyáron készült.
Öt témát mutat be a kiállítás:
• Konstruktív érzések,
• Redukált elemek,
• OSB világ,
• Illúziók,
• Lélekhajók.
Ha körülnézünk, akkor rögtön meglepődünk, hogy milyen sokféle a stílusa, festésmódja a különböző témáknak, azt is gondolhatnánk, hogy öt különböző művész állít ma itt ki.
Pedig csupán arról van szó, hogy egy olyan ember munkáit láthatják, aki a festészetnek szenteli az életét, és 1987-től mint főfoglalkozású festő dolgozik nap mint nap otthonában, Újrónafőn. Aki járt már a műtermében, vagy látta az eddigi kiállításait, az tisztában van termékeny munkájával.
Főfoglalkozású festőnek lenni a mai világban nem könnyű, nagyon bátor, aki vállalja. Mégis a szabadság olyan nagy kincs, ami sok embernek hiányzik az életéből. És ha valaki azt csinálja az életben amit szeret, nem adja fel meggyőződését és álmait, akkor annak megvan az eredménye.
Ez az alkotói szabadság tette lehetővé, hogy Vecsei kedve szerint játsszon a formákkal és a színekkel, és megelevenítse, egy sajátos lenyomatot készítsen érzéseiről és a világhoz fűződő kapcsolatáról. Így hoz létre egy teljesen szubjektív, őszinte képi világot.
Nézzük meg kicsit jobban, hogy miből is épül fel ez a világ? Azt hiszem, sok nyugtalanság és ellentmondás van benne. Akárcsak maga a szabadság, ami egyszerre nehézséget és sok örömet jelent, Vecsei képei is tele vannak ellentétekkel: az elmosódó színek és az erős kontúrok; a lélekhajókat ábrázoló képeken a tompa és az éles formák ellentéte; az OSB táblákon a kontraszt, ahogy a világos háttérből kiemelkedik a fekete négyszög.
A képek eredetisége feltűnő. Van bennük valami nyugtalanító, feszültségkeltő. A minket körülvevő világ megszokott tárgyai, formái, élőlényei teljesen átalakulnak, leegyszerűsödnek, szimbolikus jelentést kapnak. Szinte minden témájában egy új érzés és formavilágot láthatunk. És mégis ezek az idegen elemek és formák olyan ismerős érzéseket keltenek, amivel mindenkit meg tudnak szólítani. Hiszen Vecsei festményei az életről szólnak, a formák nagyon is igazinak, élőnek tűnnek.
A lélekhajókat ábrázolja a festmények egy csoportja. A lélekhajó már önmagában egy olyan motívum, ami egy földöntúli, misztikus világot sugall. A hajó, bárka, ez az ősi szimbólum, ami gyakran feltűnik Vecsei képein, a keresztény világban elsősorban Noé bárkájára utal, és az emberiség megpróbáltatásaira. A víz szintén egy olyan szimbólum, a négy ősi elem egyike, ami az eredetre, a születésre, a végtelenségre, és a megtisztulásra is utal. Vecsei képeinek bemutatását ezekkel a képekkel kezdtem, mert ezeken a festményeken tetten érhető festészetének kiindulási pontja, a szigetközi táj, a vízpart közelsége. A lélekhajókat sárgás-barnás kőzetek, kavicsok, és csigavonalban végződő élőlények veszik körül, víz alatti világra utalnak. A Lélekhajó építői c. képen a lélekhajó még beleolvad a monokróm felületbe, csak a Lélekhajó születése c. képen különül el a homokkőszerű anyagtól, és már mint a hófehér márvány tündököl. A képeken erős plaszticitás érződik, ahogy megcsillan a fény a víz alatt, és ahogy árnyékba borulnak a mélyebben fekvő alakzatok.
Ez az erőteljes plaszticitás a következő csoport, az Illúziók képeit is uralja: A Bárány vagy arany, illetve az Igyekvők című képek még a vízhez köthetők mind szín- és formavilágukban. Mintha egy kincsesláda tárulna fel a tenger mélyén egy eltűnt hajóroncsban. Olyan érzésem van, mintha az Igyekvő már évezredek óta nem érne célba, kétségbeesetten szeretne kiszabadulni helyzetéből és vágyakozik egy szebb világ után, amiről még csak sejtése van. A Fúró című festmény sokkal naturalisztikusabb, élőlényként ábrázolja a jól ismert tárgyat. Csupán a fúró hegyét látjuk, és már ez elég, hogy asszociáljunk az eszköz éles hangjára, és a rombolásra, amit okoz.
A Kiszerkesztve sorozat festményei másik oldaláról mutatják be a festőt. Itt a lélek, az emberi sors nem hajóként, hanem a legelemibb formában, mint egy a világűrben lebegő, sodródó, felnagyított molekula szerkezete jelenik meg. Mintha azt akarná mondani: minden így kezdődik, parányi részecske formában, s minden mindennel összefügg. Ugyanakkor ezeknek a molekuláknak a szerkezete és mozgástere előre meghatározott, a lélek abból kitörni nem tud, hiába van meg benne az akarat és az erő, hogy továbblépjen.
A kiállítás egy másik csoportját alkotja négy kép Redukált elemek címmel. Bár a formák leegyszerűsödtek, ezeken a képeken már nincs nyoma a misztikus vagy éteri világnak, így könnyebben is értelmezhetőek. Az egyedül bolyongó, gondolkodó lélek helyét az ember társas kapcsolatai váltják fel. A szeretet, a ragaszkodás és a szexualitás jelenik meg a képeken. A feszültség kevésbé érződik, inkább a színek játéka tereli el a figyelmet. A madarak szárnyaikkal átölelik, óvják egymást. Ugyanilyen bensőséges köteléket sugall a Ha elhagysz, veled mehetek? c. kép. A Vehemens alakjaiban ismét érződik az ősi erő, a telt formákról, a női alakról rögtön a willendorfi Vénusz szobor jutott eszembe, ami az őskorban a szépségideált testesítette meg.
Az OSB világ a nonfiguratív művészetet képviseli, Vecsei ismét egy új oldaláról mutatkozik be. Az OSB tábla nem csak a festészet alapjául szolgál, nem csak eszköz, hanem a kép részévé válik. Itt is érzékelhető az a vágyakozás, ami a kiszerkesztve sorozat képein, hogy a festő ki akar lépni meghatározott helyzetéből, a korlátokat és határokat is megpróbálja átlépni. Az OSB tábla textúráját kihasználva hoz létre új képi világot.
Az itt kiállított anyag legfőbb érdeme, hogy nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a közönséget közelebb hozza a kortárs művészethez. Úgy érzem Vecsei képei megmutatják, hogy milyen gazdag és színes lelki világ rejlik benne, és bizonyíték arra, hogy a művészet igenis képes közvetíteni egyetemes értékeket, és képes arra, hogy felhívja az emberek figyelmét saját belső világukra és egymáshoz fűződő kapcsolatukra. A mai világban különösen fontos, hogy az életben megtaláljunk minden apró szépséget, ami örömet okoz. Remélem ez a kiállítás is egy ilyen kincs lesz mindenki számára, ami kicsit kizökkenti Önöket a hétköznapokból!
Ezennel a kiállítást megnyitom és sok sikert és erőt kívánok Lászlónak a jövőben, hogy folytatni tudja ezt a termékeny életművet. Sok szeretettel ajánlom figyelmükbe László új katalógusát, ami a kiállítás alkalmával most jelent meg!
 
Tornallyay Éva
művészettörténész
 
Lektorálva:2012.10.29.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.