Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Asztrális görbületek

2009.04.02

 

Asztrális görbületek című kiállítás
Korunk Galéria Győr, 2008. június 24.
 
Tisztelt Tárlatlátogatók!
 
Vecsei László Ezékiel szigetközi festő, kvázi földim is - ezt így mondtam volna vagy másfél évtizeddel ezelőtt a most bemutatkozó alkotó méltatásakor. Ma már csak annyit mondhatok: festőművész. A képek befogadásához nem szükséges helymegjelölés - szigetközi -, a képek ugyanis autonóm létezők, mint minden autentikus alkotás. Önmagukban álló eleven organizmusok, élő struktúrák, ősformák, ősanyagokból formázódottak:KŐ, FA, TŰZ, VÍZ "szorítja, nyomja összefogja egyik dolgok a másikát, így mindenik determinált."
Ha párhuzam kell, akkor legyen József Attila. A József Attila-i nyelvi struktúrák vizuális lenyomatainak is fölfoghatók Vecsei László alakzatai (Rétegek). A szerkezetekben, struktúrákban erő van, rendezettség és statikusnak tetsző állapotukban is mozgás. Így az élettelen elevenül. A dinamika jegecesedik, képpé merevül. (A fúró, A territóriumért, Cím nélkül, Darabolóban, Mozgásban) Bennük a születő élet, a sűrű vitalitás, az ősembrió ölt képi formát. (Gyűrűző, Mag, Morfogenezis) Ezek az életigenlő Vecsei szürrealisztikus látomásai.
Ám ahogyan szorítja, nyomja, összefogja egyik dolog a másikát, ahogyan „Gutta cavat lapidem” - az eső, a víz vájja, csiszolja, formálja, töri, alakítja a követ, ugyanígy az élet és vele a rend, kínlódásból születik, sőt mi magunk lennénk az efféle eleven kövek. Kopunk, csiszolódunk, törünk, igazdunk, föl- és megsértünk vagy beolvadunk.
Létharc, mondja Darwin (Zsákmányoló, Pálcikás felület, Rácsozat), a kikínlódott szülőút, a dzsungelbe vágott ösvény, éles, vérző üvegszilánkok, metsző kőpengéken járó idő vizualizálása ez. A fájdalomból születő rendezettség a díj. (Rétegek)
Ősmítoszok lapulnak a lecsiszolt formák közé préselődve, ékelődve. Egyik ős-mítoszunkra, kollektív bukásunk ős-okára - sárkányfog-vetemény voltunkra - közvetlenül is utal Káin oltára. A megfagyott, sivatagba vesző, elszórványosult homokkő torzóba forduló remények szimbóluma itt a Kőmadár, csontszilánkokból rótt oltár, sírlelet pedig az Összerakódás.
„Elmúltak az aztékok is. Majd csak lesz, ami lesz. Egyszer kiás egy nagy tudós, mint avar lófejet A radioaktív hamu mindent betemet…” írja Márai a Halotti beszédben.
Ám hibáznánk talán, ha valamiféle halott, élettelen, eltemetett, a megkövesült létbe felejtkező művészetnek gondolnánk Vecsei képi világát. Ahogy mondtam már, minden zárványban benne van a csíra, a formák nászából születő embrió, a létharcból fakadó szintézis lehetősége.
A színvilág még árulkodóbban életünneplő. A színek szakrálisak, heraldikusak, a transzcendenst, az előkelőt, a metafizikai létezés fennköltségét jelölik: vörös, arany, türkiz, fűzöld, a tengerkék. A mélypont ünnepélyén vagyunk, ám a Hallgató Bárány áldozata az ég felé mutat.
Sőt Vecsei nincsen híján a humornak sem. A frivol, talán szarkasztikus Jogász-sorozat formavilága igazolja ezt.
Vecsei László Ezékiel organikus struktúrákat láttat. S hogy mivégre mindez, álljon itt József Attila mellett párhuzamnak Antonio Gaudí. A katalán építész írta az organikus építészet lényegéről a barcelonai Sagrada Família-templom építésekor: "Az anyag tisztán, a maga asztrális görbületeiben tárulkozik majd ki, s ekkor majd a világ végre megsejtheti a paradicsom alakzatait."
 
 
Vida István
tanár,
Kisalföld szerkesztőség vezetője
Lektorálva:2012.10.30.

 

 

A mappában található képek előnézete Győr

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.