Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kiszerkesztve

2012.01.14

 

Mindaz, ami él, s látszatra élettelen ezen a teremtett világon, önmagához mérten ősidők óta tökéletes.
A világunkat alkotó parányi részek jól működő egészet létrehozva, természetes harcot vívnak egymás felségterületeiért. A mozgással járó agresszív átrendeződés így teljesen érthető és állandó már. Lásd a légkör változásait: a hideg légtömeg erővel nyomul a meleg alá és lesznek eggyé rövidke időre, majd ismét szétválnak, mint két távozó, megunt szerető. Így lesz tünékeny minden pillanat az égen, meg lent a földön egyaránt…

 

A légkör és élethelyzetem a változásban megegyező.
Mivel e létben és nem létben minden mindennel összefügg és összeér, jelen korunk legújabb rákfenéje a gazdasági világválság engem is utolért. Kinek kell művészet ilyen időkben? – kérdi a válsággal érintett tömeg. Miközben egy pohárka vörösbort oldószerként fogyasztva mosolygok vétlenként megélt kínomon, lassan magamba látok, és érzem, életterem már teljesen elfogyott.
Ezért hát megélt tehetetlenségem ellensúlyaként, kusza idegszálaimtól űzve, Istent kísértve merészen szerkesztem ecseteimmel acélosan csillogó inakkal túlfeszített vitorláimat, hogy ők repítsenek végre megújuló lehetőségeim felé!
 

 

 

 

 

A mappában található képek előnézete Kiszerkesztve

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.