Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Rendhagyó rajzórák

2012.01.30
2011. tavaszán a  mosonmagyaróvári Éltes iskolában megtartott rajzfoglalkozásom nyomán kért fel Vargáné Éder Etelka igazgatónő a rendhagyó rajzórák létrehívására. Előzményként a Fehér Ló Közösségi Házban tíz éven keresztül vezettem rajzszakkört 12 -18 éves korhatárig.
Megbeszélésünk alkalmával szépen körvonalazódott az elképzelése, amivel szerencsésen egybecsengtek az én, gyakorlatban már bevált tapasztalataim, valamint a rajzolás szeretetének átadásával kapcsolatos törekvéseim. E legújabb szakkörömre az Éltes iskola tanulói közül sokan jelentkeztek, így háromszor tízfős csoportokra felosztva foglalkozhattam rajzi készségeik megtámogatásával.
Természetesen csak rajzolni szerető, és emellett még jól is viselkedő felső tagozatos fiatalok számára lett létrehívva ez a szakköri foglalkozás.
A foglalkozásaim fő célja:
·         a diákokat szemléletesen rávezetni az alapvető rajzeszközök helyes használatára (grafitceruza, szénrúd, színes porpasztell rúd).
·         a jó és egyszerűsített vázlatok könnyed megfogalmazására, ahol a modellezett tárgyak mérete arányosan igazodik a papírfelület kiterjedéséhez (se ne legyen kicsi, se ne legyen nagy elv alapján ).
·         a jó arányok megtartására, a tárgyak egymáshoz való viszonyulásának alapos megfigyelésére, ábrázolására (előtte, mögötte, fölötte, alatta, mellette viszonyok).
·         a felületi és vetett árnyékok helyes meghatározására, a tónusok, színek megfelelő használatára.
Az első félévben a grafit ceruza és szénrúd adta fekete fehér lehetőségeket ragadtuk meg, azaz a vonalrajzra illetve a tónusok kezelésére helyeztük a hangsúlyt, az előtér és légtér fontosságát is szem előtt tartva. Mindennapi eszközeink megrajzolásán túl a mértani testekkel való foglalkozást alapvetőnek tartottam. A tárgyak mögötti háttereket sötétebb tónusokkal töltöttük ki, így emelve ki a halvány tónusokkal megrajzolt elemeket.
A szóbeli eligazítás közben minden esetben felvázoltam számukra a táblára elvárásaimat, majd vázlataik kiigazításával segítettem előrehaladásukat. Ugyanis meggyőződésem, hogy a gyakorlati demonstrációim nagyban segíthetik fejlődésüket, bár itt meg kell jegyeznem, egy-egy csoportra hathetente került sor, amit nagyon ritkának tartok, és a diákok is hasonlóképpen élték meg. A rajzaik felépítése közben felmerülő hibalehetőségekre folyamatosan figyelmeztettem őket, hogy még időben javítani tudják elrajzolásaikat.
Óráim alatt ezek a diákok rendkívül jól viselkedtek, sok esetben bátran kérték segítségemet, aminek roppantul örültem és szívesen tettem eleget.
Az első félév zárásaként munkáikból a Fehér Ló Közösségi Házban kiállítást hozunk létre. A kiállításon való bemutatkozásuk jó lehetőséget kínál a három csoportban rajzoló gyermekeknek arra, hogy egymás rajzait végre együtt láthassák, valamint úgy gondolom, a szülőknek, tanároknak is élményt nyújthatnak. Az összehasonlítás nagyon fontos, hiszen egymás hiányosságainak észrevétele nyomán saját hibájukat is hamarabb észrevehetik.
 A második félévben is folytatni kívánom a mindennapokból vett használati tárgyak és mértani testek modellezését, kompozíciókba való rendezését, és azok rajzba való átültetését. Viszont nagyobb hangsúlyt helyeznék a színekkel való ismerkedésre, ezzel összefüggésben a pasztellel való munkálkodásra. Nos ez az a rajztechnika, ami már festői elemeket is tartogat számukra, s talán ettől van az, hogy sokkal látványosabbnak és izgalmasabbnak ígérkezik…
Úgy érzem, nagy csodákra nem számíthatunk, ami a gyermekeket illeti, hiszen tehetségekre még nem akadtam a szakkör tagjai közt, de a „lassú víz, partot mos” elv működni fog. Jó úton haladunk, ha lassan is, de a tanításaim jó talajra hulló magvaknak bizonyulnak.
Eddig még minden rajzoktatási törekvésemnek az volt az alapja, hogy műélvezővé, műértővé vagy művésszé nevelődjenek tanítványaim.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.