Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Bécs, Idő Galéria (Galerie Time, Wien)

2012.04.19
Bécs, Idő Galéria (Galerie Time, Wien)
 
2011. októberében kaptam egy meghívó e-mailt a fenti galériától, amiben elbeszélgetésre invitáltak, egy lehetséges kiállítást megemlítve. Nagyon megörültem a felkérésnek, hiszen éppen nemzetközi vizekre készültem lélekhajóimmal, és négy nyelven megszólaló művészeti katalógusommal.
Időpontot egyeztettünk, és mint máskor, alaposan felkészültem a találkozásra.
Elutazásomat egy sorsszerű történés hónapokon keresztül késleltette. Távolmaradásomat megértően kezelték, januári kiutazásomig vártak rám. A galéria vezetője Günther Wachtl és alkalmi tolmácsa Helga Borbás festőművész szívélyesen fogadtak.        
Személyes találkozásunkat megelőzően szemlélődtek honlapomon, amit nagyon színvonalasnak tartottak, kezükbe adott albumomat is elismeréssel forgatták. Látva sokrétű alkotói tevékenységemet, elsőként a lélekhajók ciklusomat szemelte ki bemutatkozás céljából. Mindketten nagyon kedvesek, és szimpatikusak voltak, rövid beszélgetésünk nyomán kérték, hogy tegeződjünk. Günther körvonalazta kiállításaik szokásos menetrendjét, korrektül megosztva egymás közt a teendőket. Felvázolta, és bemutatta a galéria adta lehetőségeket, felvetett kérdéseimre szívélyes válaszokat adott. Barátsággal váltunk el egymástól.
Hazautazásom után a kapcsolatunkat az internet segítségével erősítettük tovább, ami a dokumentációk cseréjét nagyban megkönnyítette.
A Time Galéria kéthetente új kiállításoknak ad otthont. Április másodikától tizenötödikéig tartó „Lélekhajók” című kiállításom előtt, alatt, és későbbiekben is volt szerencsém megtapasztalni Günther figyelmes vendégszeretetét, kiegyensúlyozott szervezőkészségét. Ebben a hetvennégy éves emberben még mindig jelen van az a gyermeki kíváncsiság, derű, ami vitalitást visz az életébe, és mások életére is pozitívan hat ki. Olyan, mint egy bohókás hóember, akit mindenki szeret. 
A kiállítás felépítése után kezembe nyomta a galéria kulcsát, mondván az elkövetkező két hétben akkor megyek oda, amikor csak akarok. Ez a bizalom nagyon jóleső érzéssel töltött el!
Elérkezett első bécsi kiállításom napja, a vernisszázs napja.  
Portrémat és két kiemelten fontos alkotásomat bemutató 150x41 cm-es színes plakátok hirdették Bécsben a kiállításomat.           
Az alkalomra elkísért a mosonmagyaróvári Halmos László Énekegyüttes, akik a megnyitó után a megkésve érkező kint élő magyarok kérésére újra éneklésbe fogtak. Fellépésükkel osztatlan sikert arattak.        
Megnyitóbeszédében Günther azon csodálkozásának adott hangot, hogy vajon miért nem állítottam ki előbb Bécs városában? Sajnálkozott Magyarország jelenlegi helyzetén, tudatva mindenkivel, bizony a válság elsőként a művészeket sújtja, viszont a két ország közti jó kapcsolatok meglétét az alkotóművészek képesek a legjobban segíteni. Sok érdeklődő, helyi művész kolléga, bécsi magyar, otthonról jött kedves ember tisztelt meg jelenlétével, néhányan közös fényképezkedésre kértek fel. A galériában, de még az utcán is terített asztalok kínálták vendégmarasztalóikkal az oda érkezőket. Csupán a Collegium Hungaricum-ot –a magyar kultúra képviseletét hiányoltam. Ugyan elektronikus úton küldött meghívásomat még válaszra sem méltatták… Képeimet alaposan megszemlélték a jelenlévők és természetszerűen meg is tapogatták, mert képtelenek voltak eldönteni, milyen festőalapra milyen festékkel dolgoztam. Négy órával a megnyitó után, a másnap reggeli rendhagyó rajzóráim miatt családommal együtt távoznom kellett, de a vidám beszélgetésbe és éneklésbe belemerülő osztrák vendégek még tovább maradtak.
A különböző fórumokon beharangozott kiállítást lezáró vendégváró szombati napon Günther megajándékozott egy DVD-vel, ami a vernisszázs alkalmával készült, valamint egy alkotásomat, elérhetőségeimet bemutató képeslap köteggel. A betérő érdeklődőknek és kollégáknak ezekre kellett dedikálnom. Volt műélvező, aki a honlapomról töltötte le kedvenceit, és azokat kérte névjegyemmel ellátni. Magyar borokkal kedveskedtünk, amit nagy elégedettséggel fogyasztottak. A tervezettnél jóval később tudtuk elbontani a kiállítást.
Elbúcsúzásunk előtt Güntherrel megbeszélést tartottunk, s alkotásaimat értékelve nemzetközi kiállításokon való részvételre kaptam tőle meghívást. Elsőként bécsi kollégák képeivel együtt vinné ki a műveimet Párizsba, a későbbiekben pedig olaszországi, németországi nemzetközi tárlatokon szerepeltetné.
Úgy gondolom, elégedett lehetek bécsi bemutatkozásommal, annak hozadékával, s remélem kapcsolatunk továbbra is gyümölcsöző marad.
 
2012. április 15.
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.